"Különleges tehetséged van. Van valami, amit mindenki másnál jobban csinálsz. Amikor felfedezed a tehetséged, lesz valami, amit szeretsz csinálni. Áldás, amivel születtél." (Mabel Katz)
Azon kevés ember közé tartozom, akinek könnyedén megy a nyelvtanulás. Szerencsésnek mondhatom magam emiatt.
Mikor elkezdtem tanulni az angolt, nagyon féltem tőle. Nem tudtam hogy jól boldogulok-e vagy sem. Első órámon már a tanáromnak is feltűnt, hogy igen, ez a lány tud valamit. Teltek az órák, és egyre több sikerem volt. Tanárnőmnek köszönhetem azt, hogy szeretem a nyelvtanulást, csodásan tanít, és próbálja az összes tudását átadni nekünk. Az órákat különféle angol nyelvi játékokkal színesíti. Nagyon élvezem.
Több kerületi, területi angol nyelvi versenyen jó helyezéseket értem el. Amire a legbüszkébb vagyok, az a Horváth Mihály Emlékversenyen elért ötödik helyezés.
2015. március 10-én kapcsolódtam be a Kaarina-Szentes cserediák-programba. Ezt követő napokban felvettem a finn cserediáktársammal, Janina Level a kapcsolatot. Nagyon sokat beszéltünk „skype”-on. Kiderült, hogy Janina vietnami származású, de már Finnországban született testvéreivel együtt. Március 15-én érkeztek meg a cserediákok, akiket már alig vártunk. Nyolc szerencsés finn gyerek jött el hozzánk. Náluk ez a kirándulás egy kiérdemelt út volt, mivel csak az jöhetett el, aki elért egy bizonyos angol nyelvi tudásszintet. Nálunk sajnos nem így volt.
Minden nap egyre többet tudtunk meg egymásról. Egyik nap bowlingozni mentünk, majd pizzázni és süteményt vagy fagylaltot enni. Nagy meglepetésemre olyan szentesi diákok is fogadtak cserediákot, akik nem beszélnek angolul, mert más nyelvet tanulnak vagy angol nyelvet tanulnak csak még nem értek el olyan szintet, hogy tudjanak kommunikálni. Sokat kellett segíteni társaimnak beszélni és fordítani. Én nagyon élveztem, mert ezzel is az angol tudásomat bővíthettem. Március 19-én fájó volt a búcsú, de azóta is tartjuk egymással a kapcsolatot. Jövőre mi mehetünk ki hozzájuk. Nagyon élveztem ezt az egy hetet, amit eltöltött Janina nálunk.
2015. április 18-án indulok Brüsszelbe, Londonba és Párizsba a csongrádi Batsányi János Gimnázium és Szakképző Iskola szervezésében. Nagyon nagy hálát adok ezért a lehetőségért a nagyszüleimnek és szüleimnek, akik fizetik az utamat. De mit ér az út, ha nincs velem ismerős? Ezen sem kell sokat gondolkodni, mivel unokatestvérem is utazik velem. Unokatestvérem ösztönöz, hogy minél hamarabb szerezzem meg a középfokú nyelvvizsgát.
Még nem tudom mire használom majd a nyelvtudásomat, de ahogy Mabel Katz is írja, ez egy áldás, amivel születtem.
http://www.koszta-szentes.hu/index.php/galeria/category/163-finn-diakok-a-kosztaban
