Sikeres szülői életpályákat bemutató foglalkozáson vehettek részt január 27-én a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium tanulói. A találkozó egy három alkalomból álló sorozat nyitánya volt a MATEHETSZ "Tehetséghidak – csoportos tehetségsegítő tevékenységek megvalósítása" című projektjén belül. Ez a program azért jött létre, hogy a pályaválasztás előtt álló diákok minél szélesebb rálátást kapjanak a munka világára.
A gimnáziumban alkalmanként van lehetősége a fiatal tehetségeknek szabad beszélgetést folytatni nagy karriert befutott emberekkel. Most két hajdúböszörményi vállalkozó mesélt életútjáról. A sokat látott, „két krisztusi kort megélt” Jánosi Imre üzletember beszámolt arról, hogyan kapaszkodott fel a csúcsra, hiszen elmondása szerint „oda az embert fel nem viszik”. Elmesélte, hogy iparos közösségben nőtt fel, ahol gyermekként is sokat segített. Véleménye szerint „a siker titka a folyamatos önképzés és tanulás”. Tisztelete mindig a tanult, művelt emberek felé irányult. Bemutatta a jelenlévő tehetségeknek, hogyan látja a célhoz vezető utat. Szerinte „mindennek az alapja a motiváció, ami a kedv, a családi példa és a tehetség ötvözete”. A csúcsra jutáshoz elengedhetetlen a gyors reagálás a környezeti hatásokra, változásokra. Arra ösztönözte a diákokat, hogy az ő példáját követve ne ismerjenek lehetetlent, ne adják fel, és ha kapnak, akkor azt sose felejtsék el viszonozni.
A másik meghívott Fülep Zsolt, a Balmaz-Sütöde Kft. tulajdonosa volt, aki saját bevallása szerint mindig is a gyakorlatias emberek közé tartozott. Az egyetem elvégzése mellett bekapcsolódott a családja által 1991-ben alapított sütőipari cég munkájába. Az öt dolgozóval induló pékség azóta a megye második legnagyobb vállalkozásává nőtte ki magát. Tapasztalatait utazással szerezte. Megfigyelte, hogy nyitott a világ, és nyelvismeret nélkül nem lehet boldogulni. Ezért arra buzdította a diákokat, hogy ne hanyagolják el a nyelvtanulást.
Mindig is fontos volt számára a vevői elégedettség, így tisztelettel fordul az emberek felé. Meghallgatja őket, hiszen szavaival élve „mindenből lehet épülni”. Fontos kitartással gondolkodni és cselekedni, fenntartani a ritmust a fejlődő világgal. Ezért a külföldön látott módszereket próbálja adaptálni saját munkakörnyezetébe. Sűrű napirendjébe igyekszik beiktatni a szakipari tanulók képzését is, mivel fontos számára a társadalmi jellegű munka.
Ezek a vállalkozók a felsőoktatásban, és a technikusi képzésben látják a jövőt. Arra bíztatják a tehetségeket, hogy ne menjenek el a lehetőségek mellett, mert „ha ők nem veszik fel, akkor felveszi más”. Úgy vélik, hogy az elkövetkezendő években fel fog értékelődni a gyógyszeripar, a számítástechnika és az élelmiszeripar, így érdemesebb ezekre a területekre szakosodni. Ez az este nem csak a diákok, de a tanárok, egykori osztálytársak számára is rendkívül emlékezetes volt. Sok közös emléket szabadított fel, hiszen Fülep Zsolt három évtizede a gimnázium tanulója volt.
