A Matehetsz rengeteg lehetőséget nyújt a tutorált fiatalok számára, ilyen a tutoráltaknak szóló nyári tábor is, ami egy életben egyszeri lehetőségnek bizonyul.
A tábor megnyitásakor a következő szavak is elhangzottak: „Szeretnénk, ha a telefont a szobátokban hagynátok, mert eltereli a figyelmet egymásról, és amúgy sem lesz időtök használni.” A mondat igazságtartalmára már az első napokban rájöttünk, s bár az óva intő szó ellenére előszeretettel hordozták magukkal mobiljukat a táborlakók, valóban csekély idejük volt használni.
A táborhely csodálatos volt, ideális kültéri játékokra, számháborúra, mégsem érezhettük úgy, hogy el vagyunk szigetelve a külvilágtól. Mindemellett biztosította, hogy a táborban zajló programoknak elég mozgástér teremtődjön. Azt, hogy a táborlakók összekovácsolódjanak csapatépítő játékokkal és egy közös projektmunkával érték el. Habár minden kezdet nehéz, szerencsére mindenki nyitottan állt az eseményekhez, hamar születtek barátságok, olyannyira, hogy a hét közepe felé kisebb összetűzésbe keveredtünk a késő esti koedukáció miatt.
Igen, minden kezdet nehéz, de talán a vég még nehezebb, a táborlakóknak sikerült úgy összeszokniuk, hogy a búcsúzás pillanata szomorúan telt. Az asztalunk az utolsó közös ebédnél is hozta a formáját, sírtunk a nevetéstől, ám a mécses a desszertnél tört el igazából, utána pedig az órák egy szempillantás elteltek.
Gazdagabban léptem ki a hotel ajtaján, gazdagabb lettem megannyi élménnyel, és nagy valószínűséggel tapasztaltabb is. A tábor által szervezett programok rengeteget segítettek számomra abban, hogyan tudnám elérni céljaim, ráadásként szórakoztatóak is voltak, nagyon élveztem őket egytől-egyig. Ezeknél talán a táborozókkal való közös együttlétet élveztem jobban, hisz egy jó társaság nélkül egy program sem az igazi.
Belegondolva, hogy eleinte nem is nagyon akartam elmenni, csak azért, mert féltem az ismeretlentől... Nincs is rosszabb annál, mikor a félelem gátolja az embert abban, hogy megtegyen valamit. Az, hogy nem megyek, életem egyik nagy hibája lett volna. Nem élhettem volna át azt a sok érdekes, élvezetes pillanatot, nem lettek volna felejthetetlen emlékeim, sem új barátaim. Nem lehettem volna része egy varázslatnak.