Véget ért az új tanév első hónapja. Lassan diák, tanár, szülő is rátalált az iskolaév „rendes kerékvágására”. A tanórák rendje kialakult már, s véglegessé váltak az iskolán kívüli elfoglaltságok.

Ki-ki kiválasztotta a szívéhez legközelebb eső szakkört, zeneórát, nyelvtanfolyamot vagy edzést, s e területeken nagy várakozással tekint az előttünk álló hónapokra. Szülő és diák egyaránt úgy gondolja ugyanis, ahogyan az Páskuné Kiss Juditnak A tanórán kívüli foglalkozások szerepe a tehetséges tanulók személyiségének fejlesztésében című tanulmányában  olvasható. A Pedagógusszerepek a tehetséggondozásban címmel megjelent, 40. sorszámú Géniusz Könyvben olvasható kutatás megállapítása szerint az iskolán kívüli elfoglaltságok esetében megvan a gyermekek esélye arra, hogy az iskolai értékrendtől, tanulmányi előmeneteltől függtelenül megmérettessenek valamely speciális területen – és sikerélményt érhessenek el.

Hurrá, gondolhatja ennek olvastán az a szülő, akinek gyeremeke kevésbé sikeres a tanórákon, bár ott szunnyad benne valamilyen különleges, tantárgyhoz talán nem is köthető képesség. Majd a különórán megízlelheti a gyermek a siker örömét!

De vigyázat! A kutatás ismertetéséből kiderül, hogy ez nem ilyen magától értetődő. A szerző ugyanis alapos vizsgálatai nyomán arra a megállapításra jut, hogy a pluszfoglalkozásokon való részvétel aktivitása nagyban összefügg az iskolai előmenetellel, a diáknak a tanórákon kialakult énképével. Vagyis minél sikeresebb egy tanuló a tantárgyi órákon, annál bátrabban vállalkozik új feladatok megoldására a különórákon.

S nyilván fordítva is igaz mindez: a tanórákon visszahúzódó, kevésbé sikeres diákok nehezebben szánják rá magukat, hogy vállalják a különórák különleges kihívásait.

A szülőknek tehát érdemes odafigyelniük gyermekük iskolai önképére és énképére. Élesztgetni kell benne az önbizalmat, mert az elengedhetetlen a tanórákon kívüli elfoglaltságok sikereihez, az ott szerezhető, a tevékenységből fakadó boldogság, a flow-élmény átéléséhez – s ez által a tehetségük felcsillantásához.