Menü megnyitása

Tehetség-tábor az Eötvös Collegiumban

Tehetség-tábor az Eötvös Collegiumban

Schulcz Ferenc · 2016. április 26. 21:14

2016 január 25. és 30. között volt szerencsém néhány napot eltölteni Az ELTE Eötvös Loránd Collegiumában, több középiskolás társammal együtt – az intézmény ugyanis idén is megszervezte immár hagyományos Tehetségtáborát. Ide azoknak a diákoknak a jelentkezését várták, akik szeptemberben az ELTE valamelyik – a Collegiumban is jelen levő – karán szeretnék megkezdeni felsőfokú tanulmányaikat, és rendelkeznek valamilyen OKTV-eredménnyel, vagy tanárok, tanári egyesületek ajánlották őket.

A tábor elsősorban ízelítőt szeretett volna nyújtani a collegiumi életből és a bent folyó munkából, de kiemelt figyelmet kapott a kikapcsolódás is. Délelőttönként kis csoportos szemináriumokon vehettünk részt, érdeklődési körünknek megfelelően – én az informatika szekció tagja voltam. Az órák inkább egyfajta kóstolót, szemléletmódot próbáltak adni, nem tárgyi, lexikális tudást – ennek ellenére úgy érzem, ez alatt a pár nap alatt is sokat épültem, és sok izgalmas dologról hallottam. (Sőt: azóta már egy osztálytársam is, akinek kölcsönadtam a jegyzeteimet.) Úgy hiszem, a foglalkozások színvonalát nagyban erősítette az, hogy ennyire interaktívak voltak – egy-egy probléma közös megoldása során egyből használhattuk is azokat az információkat, amiket az imént hallottunk, mi több, megterveztünk egy egyszerűbb digitális rendszert.

Ugyanilyen nagy hatással voltak rám a reggeli közös előadások. Ezeken többnyire a tudós tanári életpályáról volt szó, ösztönözve minket ennek követésére. Elhangzott még ezek mellett néhány szó magáról az egyetemről és a collegiumról, amiket szintén élvezettel hallgattam.

Remek alkalmat jelentett ez a hét az ismerkedésre is. Mi, leendő dögészek és filoszok (ezek a reál és humán területek iránt érdeklődők itteni nevei) nemcsak egymással kerülhettünk barátságba, hanem találkozhattunk már bentlakó hallgatókkal is – így ha lehet, még hitelesebb képet kaptunk a diákéletről és a műhelyek munkásságáról.

A délutánokra a szervezők szabadidős programokat időzítettek, ám ezek sem álltak távol a szellemi gazdagságtól. Meglátogattuk a Természettudományi Múzeumot, végigjártuk a Pálvölgyi-barlangot, orgonaesten vettünk részt, és körbevezettek minket az Országházban.

Saját tapasztalataim és a társaimmal való beszélgetés alapján úgy hiszem, hogy mindegyikünk sok, fontos élménnyel gazdagodva tért haza. Immár pontosan tudjuk, mi vár ránk a jövő évben, és talán már jobban is vágyunk rá.