Menü megnyitása

Kedves Látogató!

Az itt található Tehetség Blogot 2015 elején a TÁMOP 3.4.5-12-2012-0001 Tehetséghidak Program alatt meghirdetett, Tehetség Hónapja elnevezésű programunk hívta életre. Számos tehetségponti beszámolónak adott helyet ez a felület, és később a Matehetsz által megvalósított további projekteknek is megjelenési lehetőséget biztosított. A Magyar Templeton Program résztvevői, majd az EFOP 3.2.1 Tehetségek Magyarországa tutoráltjai is közöltek itt rövid élménybeszámolókat.

A blog új bejegyzéseket már nem fogad, de tartalmát itt megőrizzük.

Amennyiben a Matehetsz aktuális tevékenységeiről tájékozódni szeretne, kérjük, keresse föl a tehetseg.hu portálunkat, illetve a matehetsz.hu oldalt.

Tehetségtábori emlékidézés

Tehetségtábori emlékidézés

Csete Soma (Janus Pannonius Gimnázium, Pécs) - G.Á. · 2015. március 24. 20:33

Az ELTE Eötvös Collegium olyan középiskolás diákokat hívott meg immár harmadik alkalommal a budapesti Ménesi útra, egyhetes tehetségtáborozásra, akik a szakirányú versenyeken kiemelkedő helyezést értek el, illetve akiket tanári egyesületek ajánlottak, és a 2014/2015. tanévben az ELTÉ-re felvételiznek. 

A nagy múltú szakkollégium ötnapos táborába kb. negyven, nagyon különböző érdeklődésű fiatal jelentkezett. Jelentem, ennek ellenére nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, élveztük egymás társaságát, előnyünkre vált a sokszínűség.

Vizsgaidőszak végén kaptuk el a Collegiumot. Üres szemekkel és nagy-nagy fáradtsággal találkoztunk minden sarkon. Első blikkre rejtélyesnek tűnt az intézmény: mintha minket csak adott termekbe engedtek volna be, az igazi titkokat rejtő helyiségeket pedig elzárták volna előlünk. Szobatársaim megismerése valamiképp indirekt módon mutatta meg a Collegium 'biodiverzitását'. Magyarosként összekerültem a 018-as alagsori teremben matekosokkal, fizikásokkal, földrajzosokkal - ezáltal borzasztóan érdekes és számomra teljesen újszerű gondolkodási struktúrákkal ismerkedhettem meg. Apró szellemi közegünk igen pezsgő volt, ezért úgy éreztem, hogy már a jövőbeli 'kollegáimmal' folytatok értekezést. Az intézményben folyó szakmai munka mennyisége elképesztett, őszintén szólva kissé riasztott is.

A köztem és a Collegium között húzódó papírvékony, metaforikus fal akkor tört át, amikor Gula Miklós úr, az egyik tábortársam újra és újra feltett kérdésére - ami a dögész szó eredetére irányult - már a sokadik nyolcvan-feletti egykori kollégista sem tudott választ adni. Beláttam, hogy a Collegium misztikuma és (az olykor) nyomasztó múltja a katalizátor, amely mindenkire hat az intézmény falai között. Az is világossá vált, hogy a fáradt arcok nemcsak a vizsgaidőszak nehézségeit tükrözik, hanem valamiféle általános szellemi jóllakottságot. Szerintem sok középiskolásnak céljai között szerepel az ilyen fajta éhség csillapítása, melyre az Eötvös József Collegium rátermettségét nekem hat nap alatt bebizonyította.