A Jugend debattiert international (Vitázik a világ ifjúsága) német nyelvű vitavetélkedő 2014-es nemzetközi döntőjét Varsóban rendezték meg. A fővédnököt, Claudia Roth politikust, a Német Szövetségi Gyűlés zöldpárti alelnökét annyira lenyűgözte a verseny szellemisége és a fiatalok tudása, felkészültsége, hogy a vetélkedő négy döntősét, valamint a német szövetségi program nyertesét a Bundestagba invitálta egy közös ebédre és beszélgetésre.
Így történt, hogy Bartha Regina, a Karinthy Frigyes Gimnázium diákja és Pőcze Júlia, a Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium tanulója a vitavetélkedő nemzetközi döntőjének 2. és 3. helyezettje február 24-én repülőre szállt, és elindult a német főváros felé.
Pőcze Júlia naplót írt az utazásról:
"Az előre összeállított program szerint négy napot tölthettünk Berlinben a másik három meghívott diák, valamint Pavel Bobek projektvezető és Tatyana Synková sajtóreferens társaságában.
Az első nap egy része az utazás jegyében telt, majd a főpályaudvar mellett elhelyezkedő Motel One-ba való megérkezés után Pavel rögtön tartott egy rövid körbevezetést Berlinben, hogy kicsit megismerkedjünk a várossal, ahol a következő napjainkat töltöttük. Estére mindenki szerencsésen megérkezett, így a csapat egy közös vacsoránál beszélte meg, pontosan hogyan is zajlik majd az előttünk álló három nap, beleértve a másnap esedékes látogatást az alelnök asszonynál.
Másnap délben tehát Ansgar Kemmann-nal, a Jugend debattiert atyjával és németországi vezetőjével kiegészülve indultunk el a parlament felé, ahol a számtalan modern épületek egyikében találkoztunk Claudia Roth alelnök asszonnyal, aki a tőle megszokott vidám, energikus stílusában üdvözölt bennünket, egy pár újságíró és fotóriporter társaságában, akik a parlament újságjának megbízásából voltak jelen. Azonnal készült jó néhány kép, elsőként a csoportról, azután egyesével is, és amikor mindenkit megörökítettek, követtük Frau Roth-ot az étterem felé. Ott egy kellemes ebéd mellett volt másfél óránk, hogy beszélgethessünk az alelnök asszonnyal, aki kifejezetten nyitott volt, sokat kérdezett rólunk, az országról, ahol élünk, mi több, egyes aktuális politikai és közéleti kérdésről is kikérte a véleményünket. Sajnos az ebéd végén ő kénytelen volt magunkra hagyni bennünket, de még mielőtt elbúcsúztunk volna, lehetőségünk nyílt készíteni pár fényképet vele. Ezt követően leültünk a Das Parlament lap újságírójával egy félórás beszélgetésre, ahol a vetélkedőről, a terveinkről kérdeztek bennünket.
Ezután körbevezettek minket a parlament egyes épületeiben, ahol többek között láthattuk a frakciótermeket, illetve azt a bizonyos kamrát, ahol minden, 1999-ig demokratikus úton megválasztott képviselőnek kialakítottak egy, a nevével ellátott téglát. Olyan neveket olvashattunk ezeken, mint Konrad Adenauer, Helmut Schmidt, Angela Merkel, Claudia Roth, de még olyan, igaz eléggé megrongált téglát is láthattunk, amelyen Adolf Hitler neve szerepelt. A körbevezetés során még a „Reichstagsgebäude” új üvegkupolájába is felmehettünk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra.
Este városnézés következett Irina Avdeeva vezetésével, aki amellett, hogy a Jdi egyik régebbi résztvevője, Berlinben tanul évek óta, így igazán sok, érdekes helyet, látványosságot tudott megmutatni nekünk. A nap egy keleti étteremben, nagyszerű hangulattal végződött.
A következő nap igencsak zsúfolt volt: reggel Kemmann úr vezetésével gyalog indultunk el a Hertie School of Governance felé, amely a Jdi egyik főtámogatója, a Gemeinnützige Hertie Stiftung által üzemeltetett angol nyelvű felsőoktatási intézmény. Útközben nem egyszer megálltunk, többek között két, a Holocaustnak emléket állító szobor vagy emlékhely mellett, amelyekhez Kemmann úr fűzött érdekes kommentárokat.
A Hertie Schoolban már vártak bennünket, és közel kétórás beszélgetés keretében bepillantást nyerhettünk az intézmény működésébe és életébe, amely vonzó lehetőséget nyújt mindenkinek, aki egy bachelor diploma után nemzetközi tanulmányok terén szeretne továbbtanulni.
A közös ebéd után újabb séta következett, amelyet ezúttal is Ansgar Kemmann vezetett. Megnéztük a belvárost, a francia és német dómokat, megálltunk a Checkpoint Charlie-nál, ahol egy utcai kiállítást is láthattunk. Mondanom sem kell, roppant érdekes volt kicsit többet megtudni ennek a lenyűgöző városnak a történelméről és hányattatott sorsáról.
A nap a berlini Zsidó Múzeumban folytatódott, amely egy szimbolikus, modern épületben kínált igen gazdag tárlatot. Az ott töltött másfél óra alatt korántsem tudtunk megnézni mindent a hatalmas kiállításból.
Végül az ún. német dómhoz vezetett utunk, ahol egy rövid, de annál izgalmasabb kiállítást tekinthettünk meg a német parlamentarizmus fejlődéséről – egészen a kezdetektől napjainkig. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy ez volt a legérdekesebb az összes tárlatvezetés közül, sőt, mi, magyarok már azt terveztük, hogy idejövünk majd elsőként, amikor újra Berlinben leszünk.
Péntek volt az utolsó napunk. Nekünk, magyaroknak szerencsénk volt, hiszen kedden korán, pénteken pedig későn indult a repülőnk. Így, miután mindenkitől elbúcsúztunk, és megbeszéltünk, hogy valamikor mindenképpen találkozunk, még volt bőven időnk bemenni a városba, még egyszer szétnézni, vásárolgatni, fényképeket készíteni, mielőtt búcsút intettünk volna Berlinnek.
Összességében azt mondhatjuk, hogy nemcsak hatalmas megtiszteltetés, hanem nagyszerű élmény is volt ez a berlini út. Ezt nemcsak a sok program, hanem a kiváló társaság is lehetővé tette. Már a varsói egy hét alatt is köttettek új barátságok, amelyek most ötünk között még szorosabbra fonódtak.
Ezen kívül újból képet kaptunk arról, micsoda fantasztikus szervezet a Jd/Jdi. Az átlagon felüli szervezettség mellett muszáj megemlíteni, hogy egy csodálatos csapat részéve válik mindenki, aki részt vesz ezen a vetélkedőn, hiszen nemcsak rengeteget tanulunk az életről, de egy jól együttműködő hazai és nemzetközi szinten is létező alumniszervezet tagjai lehetünk, ahol számtalan embert ismerhetünk meg, és dolgozhatunk együtt velük érdekes projekteken.
Nagyon hálásak vagyunk, hogy részesülhettünk ebben az élményben, és ha egy valami biztos, akkor az az, hogy sose fogjuk elfejteni ezt a négy napot."