Menü megnyitása

Kedves Látogató!

Az itt található Tehetség Blogot 2015 elején a TÁMOP 3.4.5-12-2012-0001 Tehetséghidak Program alatt meghirdetett, Tehetség Hónapja elnevezésű programunk hívta életre. Számos tehetségponti beszámolónak adott helyet ez a felület, és később a Matehetsz által megvalósított további projekteknek is megjelenési lehetőséget biztosított. A Magyar Templeton Program résztvevői, majd az EFOP 3.2.1 Tehetségek Magyarországa tutoráltjai is közöltek itt rövid élménybeszámolókat.

A blog új bejegyzéseket már nem fogad, de tartalmát itt megőrizzük.

Amennyiben a Matehetsz aktuális tevékenységeiről tájékozódni szeretne, kérjük, keresse föl a tehetseg.hu portálunkat, illetve a matehetsz.hu oldalt.

Milyen volt szeretve lenni...

Milyen volt szeretve lenni...

Nagy Laura · 2015. április 28. 22:37

Halkan sétálok a Hold fényében fürdő utcán, elmélkedek. Emlékezem a régi életemre, hogy milyen jó volt gyereknek lenni, hangoskodva játszani a kertben, csúszdázni, és szeretve lenni. Gondolkodás közben a lábam a temető felé visz, a legnyugodtabb földi helyre. S e gondolat csak akkor tudatosul, amikor belépek a mécsesek tengerébe. Mécsesek gyönyörű, néhol rózsaszínesen sziporkázó fénye vonja be a világ ezen apró szegletét. A ragyogásba belekönnyezek. Lábam egyre beljebb visz a sírok közé, amíg el nem érek egy régen nem látogatott kőhalomhoz. A szemem már megszokta az éji világosságot, de a könnyeim még mindig halk patakként folydogálnak le az arcomon. Velük együtt emlékek zuhataga önti el lelkemet, miközben leülök a sír mellé, majd - mintha hallhatna e hideg, lélektelen földhalom - megszólalok: "Mennyivel jobb volt régen!" Még be sem fejezem gondolatom, lágy simítást érzek a hátamon, s tán’ a finom tavaszi szellő játszik csupán a rügyező faágak alkotta görbe hangszeren, egy elhalkuló vigasztalást hallok: minden jobbra fordul egyszer! Megnyugszom… Ez után már csak az éjjeli lények matatását hallgatom, ahogyan élik az életüket eme magányos helyen, hol a túlvilág találkozik a földdel, s... reménnyel telítik megfáradt lelkemet...